Azokban az időkben, amikor még nem léteztek antibiotikumok, és a gyógyszerészet is gyerekcipőben járt, egy gerezd fokhagymával közel egy gyógyszertárat ki lehetett váltani, köszönhetően a növény széles spektrumú alkalmazhatóságának.
Már ősi indiai rituálék is megemlítik a fokhagymát, sőt a Védák, a hinduk ősi szent iratai is részletesen taglalják a növény hatásait. Ezek a könyvek egyébként a papok egyik leggyakrabban használt növényeként emlegetik a fokhagymát, amit a harcban szerzett sebek kezelésére alkalmaztak.
Egyiptomi régészek már a 3200 évvel Krisztus előtti időkből is találtak fokhagymát a piramisokban a múmiák mellett, papirusz tekercsek pedig megpucolt formában írnak róla, amit a rabszolgák sebeibe kell nyomni és így tovább tudnak dolgozni. Nem a leghumánosabb módja a sebkezelésnek, viszont akkoriban működött.
Azt, hogy milyen jelentőséget tulajdonítottak az egyiptomiak a növénynek, jól mutatja, hogy Tutanhamon fáraó (i.e. 1342-1324) sírkamrájában is találtak belőle, tehát még a legmagasabb rangúaknak is szüksége lehetett rá a túlvilágon is.
A titok, ami a fokhagymát ilyen népszerű „orvossággá” teszi, nem más, mint a benne található allicin.
Hogy az általános ellenállóképesség fokozása, immunrendszer erősítése mellett milyen problémák esetén érdemes a fokhagymát, vagy a 100% stabilizált allicin tartalmú fokhagyma készítményt választani?
Alábbi grafikánkból kiderül!
