A lazac húsa az egész évben nagy mennyiségben elfogyasztott apró rákocskáktól lesz szép rózsaszín. Ezek a koktélráknak nevezett shrimp-ek ugyanis tartalmazzák az asztaxantin nevű karotinoidot, ami egyrészt erős antioxidáns hatású, vagyis egészséges, másrészt vöröses-rózsaszínes színt ad a hal húsának, ami megeszi. Minél északabbra él egy lazac-alfaj, annál több ilyen színezőanyag jut a szervezetébe, és annál mélyebb rózsaszín árnyalatot kap a húsa - ezért a legsötétebb húsú lazacot tartják a legjobb minőségűnek.
A halfarmokon nevelt lazacokat a rákocskák helyett haltáppal etetik, ami emberi fogyasztásra alkalmatlan halból készül, és amiben pedig nincs semmi olyan, ami szépre színezné a húsukat. A tenyésztők ezért kénytelenek csaláshoz folyamodni: ételszínezéket kevernek a tápba, ami szerkezetében nagyon hasonló a természetesen előforduló asztaxantinhoz.
A kantaxantin (E161g) használatát az Egyesült Államokban és az Unióban is engedélyezik, azzal a megszorítással, hogy a mennyisége nem haladhatja meg a takarmánykilónkénti 100 mg-ot.
A színezőanyagot általában a Hoffmann-La Roche gyógyszeróriás szállítja (ez a cég gyártja például a Valiumot is) a farmokra, nem is csak egy árnyalatban: a lazactenyésztők többféle rózsaszínből választhatják ki a halaik húsának színét a vörösbe hajló sötét rózsaszíntől egészen a kellemes, halvány rózsaszínig.
Noha az FDA 1995-ben elvileg kötelezővé tette a festett lazac felcímkézését, a szabályozást semennyire nem tartják be: e szerint a 2005-ös New York Times-cikk szerint például az eladott lazacok 90%-a farmon nevelt, noha ez a címkéken egyáltalán nem szerepel.
(Forrás: Origo)