Antibiotikum-rezisztencia - 1. rész

A baktériumok lehetnek hasznosak – például a bélbaktériumok segítenek megemészteni az ételt –, de jónéhány közülük súlyos fertőzést is okozhat. Ezeket a betegségeket előidéző fajtákat patogén, vagyis kórokozó baktériumoknak nevezik. A szervezet úgy reagál az ilyen kórokozókra, hogy az immunrendszer gyulladást létrehozva lokálisan aktiválódik, majd sejteket küld, hogy megtámadják és elpusztítsák a betolakodókat. Az immunrendszer által termelt antitestek a baktériumokhoz kötődnek, és segítik elpusztításukat. Esetenként inaktiválhatják a bizonyos kórokozók által termelt toxinokat is.

Számos súlyosabb bakteriális fertőzés, ahol az immunrendszer segítségre szorul, sikeresen kezelhető megfelelő antibiotikumokkal. Számtalan életet mentettek meg, mióta 80 évvel ezelőtt bevezették őket. Az antibiotikumok képesek módosítani a baktériumok normális működését, anyagcsere-folyamatait, emiatt azok vagy elpusztulnak, vagy nem tudnak szaporodni. Amikor a baktériumok elpusztulnak vagy leállnak a szaporodással, az immunrendszer sokkal könnyebben küzd meg a fertőzésekkel. Másfelől viszont az antibiotikumok túlzott használata erősebb, ellenállóbb baktériumokat hozott létre az idők során, ezáltal egyes baktériumtörzsek már „rezisztensek” (ellenállók) a közönséges gyógyszerekkel szemben.

Az antibiotikum-rezisztencia veszélyes, mert csökkenti a betegségek kezelési lehetőségeit, ami elnyújthatja a hatékony kezelést is. Ennek eredményeként:

növekedhet egy súlyos, elhúzódó betegség gyógyulása vagy a halálozás kockázata,
súlyosbodhatnak a gyógyszermellékhatások az elhúzódó kezelések vagy a gyógyszerdózis növelése miatt,
több orvosi kezelésre lesz szükség,
megnövekedik a kórházi tartózkodás ideje.

Az ilyen kórokozók okozta súlyos fertőzések kezelési képességének elvesztése komoly veszélyt jelent a közegészségügyre.

Hogyan jutnak be a baktériumok és vírusok a szervezetbe?

A betegség kialakulásához a kórokozó baktériumoknak be kell jutniuk a szervezetbe. A baktériumok az alábbi útvonalakon kerülnek be testünkbe:

Vágásokon, nyílt sérüléseken keresztül.
Szennyezett élelmiszerrel vagy vízzel.
Fertőzött személlyel való érintkezés által.
A fertőzött személy székletével való érintkezés által.
A fertőzött személy által kiköhögött vagy tüsszentett kórokozók belélegzése által.
Közvetve, szennyezett felületek – például csapok, WC-kilincsek, játékok és pelenkák – érintésével.

Az antibiotikum-rezisztencia kialakulása

Antibiotikum-rezisztenciáról akkor beszélhetünk, amikor a baktériumok úgy fejlődnek tovább, hogy elkerüljék az antibiotikumok hatásait. Az antibiotikumok célja a baktériumok elpusztítása azáltal, hogy megtámadják és hatástalanítják a baktérium sejtrendszerének vagy működésének meghatározott részeit. Fejlődésük eredményeként bizonyos baktériumok képesek semlegesíteni az antibiotikumot azáltal, hogy megváltoztatják annak valamelyik összetevőjét, hogy hatástalanná váljanak. Egyesek képesek az antibiotikumot kilökni a baktériumból, mások pedig úgy módosítják külső szerkezetüket és receptoraikat, hogy az antibiotikumok ne kötődhessenek hozzájuk. Ezek a mechanizmusok oda vezethetnek, hogy számos baktérium túléli az adott antibiotikum használatát, és olyan rezisztenciát alakít ki, amelyet szaporodásuk során átadhatnak más baktériumoknak is. A baktériumok genetikai anyaguk mutációja révén is rezisztenssé válhatnak.

Az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának mechanizmusát több csoportba sorolhatjuk:

Természetes kiválasztódás – A legalkalmasabbak túlélése: Amikor a baktériumokat antibiotikummal kezelik, a leginkább érzékeny kórokozók gyorsan elpusztulnak, viszont a kezelést túlélő baktériumok átadják rezisztens tulajdonságaikat a következő generációknak.

Mutáció nélküli belső rezisztencia: A baktériumok túlélhetik az antibiotikumot az evolúció során kialakuló belső rezisztencia miatt szerkezetük vagy összetevőik megváltoztatásával. Például egy antibiotikum, amely befolyásolja a baktériumok falépítő mechanizmusát, mint például a penicillin, nem hat azokra a baktériumokra, amelyeknek nincs sejtfaluk.

Szerzett rezisztencia: A baktériumok képesek ellenállni egy adott antimikrobiális szer aktivitásának, amelyre korábban érzékenyek voltak. A baktériumok rezisztenciát szerezhetnek egy új genetikai mutáció révén, amely elősegíti a baktérium túlélését, vagy ha DNS-t nyernek egy olyan baktériumból, amely már rezisztens. Ilyen például a Mycobacterium tuberculosis rifamicinnel szembeni rezisztenciája.

Genetikai változás: A baktérium DNS-e megváltoztathatja a fehérjetermelést, ami különböző bakteriális összetevők és receptorok termeléséhez vezet, amelyek miatt az antibiotikum nem ismeri fel a baktériumokat. A környezetben együtt létező baktériumok megoszthatják a rezisztencia belső genetikai determinánsait, amelyek megváltoztatják a baktériumok genomikáját. Ilyen például az Escherichia coli (E. coli) és a Haemophilus influenza trimetoprimmal szembeni rezisztenciája.

DNS-transzfer: A baktériumok könnyen cserélnek DNS részeket a rokon és nem rokon fajok között. Így az egyik típusú baktériumból származó antibiotikum-rezisztens gének beépülhetnek más baktériumokba is. Ennek eredményeként bármely antibiotikum alkalmazása bakteriális fertőzés kezelésére más típusú baktériumok rezisztenciáját is eredményezheti az adott antibiotikummal, valamint más típusú antibiotikumokkal szemben. Ilyen például a Staphylococcus aureus meticillinnel szembeni rezisztenciája (MRSA).

Biológiai mutációk: Mivel a baktériumokból rendkívül sok van, a bakteriális DNS véletlenszerű mutációja sokféle genetikai változást generál. A mutáció és a szelekció révén a baktériumok új védekező mechanizmusokat fejleszthettek ki az antibiotikumokkal szemben. Például egyes baktériumok olyan biokémiai „pumpákat” fejlesztettek ki, amelyek képesek eltávolítani az antibiotikumot, mielőtt az kifejthetné hatását, míg mások olyan enzimeket termelésébe kezdtek, amelyek inaktiválják az antibiotikumot.

Gyors szaporodás: A baktériumok gyorsan szaporodnak, néha akár 20 perc alatt is. Ezért nem tart sokáig, hogy az antibiotikum-rezisztens baktériumok többségbe kerüljenek a baktériumpopuláción belül.

Mit tehetünk, hogy elkerüljük az antibiotikum-rezisztenciát?

Nyilvánvaló, hogy elemi érdekünk minden olyan gyógyszer hasznos élettartamának meghosszabbítása, amely hatékony az emberi betegségek ellen. Ez azért is különösen fontos, mert kevés új antibiotikumot fejlesztenek ki.

Az egyik legfontosabb, hogy tisztában legyen mindenki azzal, hogy nem minden fertőzést kell antibiotikummal kezelni. Például az olyan megbetegedéseket, mint az influenza és a megfázás, vírusok okozzák, nem baktériumok, ezért nem szabad antibiotikumot szedni rájuk.

Ezenfelül az immunrendszer láthatatlanul dolgozik a háttérben, sejtjei folyamatosan felfalják az invazív baktériumokat, és megakadályozzák a vírusok behatolását a sejtekbe. Akárcsak a szívverés vagy az emésztés, az immunválasz is egy olyan funkció, amelyet nem mi irányítunk.

Természetesen vannak olyan lépések, amelyekkel segíthetjük immunrendszerünket és minimalizálhatjuk az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának esélyét:

Csak akkor szedjen antibiotikumot, ha valóban szükséges, kizárólag az orvos vagy az egészségügyi szakember által előírt módon. Néha a bakteriális és vírusos fertőzések hasonló tünetekkel járhatnak, ezért is érdemes szakemberrel egyeztetni.
Ne használjon fel régi receptből megmaradt antibiotikumot, illetve ne tartson meg antibiotikumot a következő betegeskedésre.
Ne szedjen másnak felírt antibiotikumot.
Az antibiotikumot pontosan az előírt ideig szedje, még akkor is, ha jobban érzi magát. Ne hagyjon ki adagokat.
Gyakran mosson kezet szappannal és meleg vízzel. Segítsen a gyerekeknek korán megtanulni a helyes rutint, hogy megakadályozzák a kórokozók terjedését.
Ne érintse meg a szemét, orrát vagy száját mosatlan kézzel.
Maradjon otthon, ha rosszul érzi magát a betegség végéig így elkerülve a visszaesés és mások megfertőzésének lehetőségét.
Tiszta felületen készítse el és süsse meg az ételeket. Fontos tudni az elkülönítés szabályait, hogy hogyan előzheti meg a nyers és főtt ételek, különösen a nyers húsok, tojások, gyümölcsök és zöldségek közötti keresztszennyeződést.
A húsokat mindig teljesen át kell főzni, sütni.
Érdemes kerülni a nyers tejtermékeket.
Válasszon antibiotikummentes ételeket. Ez segíthet minimalizálni az antibiotikum-rezisztens baktériumoknak való kitettséget, és csökkentheti annak kockázatát, hogy a rezisztencia az állatokról az emberekre terjedjen.
Ne osszon meg személyes tárgyakat, például használatban lévő borotvát, törölközőt vagy fogkefét másokkal.
Ne húzza le a WC-be a fel nem használt és lejárt vényköteles gyógyszereket, vény nélkül kapható gyógyszereket és természetes egészségügyi termékeket. Vigye el a helyi gyógyszerészhez a megfelelő megsemmisítés érdekében. A helytelenül kidobott gyógyszerek negatív hatással lehetnek ökoszisztémánkra.