Az immunválasz energiaigényes folyamat, ezért a szervezet mindig az adott fertőzés komolyságához igazítja a védekezés mértékét. Enyhébb megbetegedésekkel a legtöbb esetben a veleszületett immunrendszer is megbirkózik, ezért általában felesleges az adaptív rendszer aktiválása, hiszen mire ez utóbbi beindulna, a falósejtek és a komplementrendszer már valószínűleg régen kiiktatta a behatolókat. A veleszületett immunrendszer tagjai rendkívül gyorsan, de nem specifikusan reagálnak a kórokozók megjelenésére. Ez azt jelenti, hogy általános, kórokozókra jellemző mintázatokat ismernek fel, és ezek alapján döntenek, hogy a felismert struktúra a szervezet sajátja vagy pedig idegen behatoló.
Amennyiben a fertőzést a veleszületett rendszer nem képes kontrollálni, akkor aktiválódnak az adaptív védekező mechanizmusok. Ezek lassabban reagálnak a külső fenyegetésekre, viszont az általuk intézett támadás kifejezetten az adott kórokozóra szabottan történik és kiterjed a szervezet egészére, vagyis specifikus és szisztémás. Az adaptív immunrendszer legfontosabb elemei az antitesteket termelő B sejtek és az őket aktiváló T sejtek. Az antitestek kifejezetten specifikusak az immunválaszt beindító adott kórokozóra, így könnyebben azonosítják és pusztítják el azokat.
Az adaptív immunrendszer válasza gyakorlatilag a veleszületett védekezőrendszer ítélőképességén múlik. Ez utóbbi aktiválja ugyanis az adaptív rendszer immunsejtjeit beazonosítva a kórokozókat és a fertőzés helyére is többnyire a veleszületett rendszer irányítja őket. Ehhez az együttműködéshez a nyirokrendszer biztosítja a lehetőséget.
Fontos különbség a két rendszer között, hogy az adaptív immunrendszer memóriával rendelkezik, vagyis, ha korábban már találkozott egy bizonyos fertőzéssel, akkor a következő találkozáskor már “emlékezni” fog rá, vagyis sokkal gyorsabban fog reagálni, mint az első alkalommal. Az oltások is az adaptív rendszer memóriáját használják, amikor legyengített, könnyen legyőzhető kórokozókkal ismertetik meg az immunrendszert.
A veleszületett és az adaptív immunrendszer számos ponton kapcsolódik egymással és szorosan együttműködik.
Az adaptív immunrendszer működése szempontjából a nyirokereknek és a nyirokcsomóknak kitüntetett szerepe van. A nyirokrendszer megfelelő működése elengedhetetlen a test tisztulási folyamatainak elősegítésében, a külső betolakodók elleni védekezésben és a különböző betegségek megelőzésében.
A nyirokkeringés egyik alapvető feladata, hogy visszavezesse a szövetekbe kiszivárgott folyadékot (nyirok) a vénás rendszerbe. Másik fontos szerepe, hogy hozzájárul a veleszületett és az adaptív védekezőrendszer tagjai közötti kommunikáció sikerességéhez. Az antigénprezentáló sejtek és a limfociták a nyirokszervekben (pl. nyirokcsomók) találkoznak egymással, és itt történik az idegen antigének bemutatása is. Tehát a veleszületett immunrendszer sejtjei aktiválják az adaptív védekező rendszer immunsejtjeit beazonosítva a kórokozókat és a fertőzés helyére irányítják őket.
Miért van szükség egy ilyen találkozó pontra?
Azzal, hogy egy makrofág, vagy más antigénprezentáló sejt a nyirokcsomóban (vagy egyéb másodlagos nyirokszervben) várja a keringő limfocitákat, a találkozásnak sokkal nagyobb az esélye. Így a megfelelő limfociták sokkal gyorsabban aktiválódhatnak és az adaptív immunválasz is hatékonyabb lesz.
Forrás: A Review of Micronutrients and the Immune System–Working in Harmony to Reduce the Risk of Infection - Adrian F Gombart (Linus Pauling Institute, Department of Biochemistry and Biophysics, Oregon State University, 307 Linus Pauling Science Center), Adeline Pierre (Bayer Consumer Care AG), Silvia Maggini (Bayer Consumer Care AG),* kidshealth.org - Larissa Hirsch, MD Young B, O'Dowd G, Woodford P (eds.). Wheaters's Functional Histology. 6th ed. Churchill Livingston; 2014. Phoenix Pharma; Dr. Szolnoky Győző Touchofhealth.co.uk Clevelandclinic.org Brownhealth.org Medy.hu