Az allergia önmagában egy igen tág fogalom, mivel ez nem egy konkrét betegség, hanem különböző tünetek gyűjtő fogalma. Az akadémikus orvoslás úgy tartja, hogy az allergia kialakulásának legfőbb oka a meggyengült immunrendszerben keresendő, illetve az allergia lényegében az immunrendszer túlérzékenysége: a szervezet valójában ártalmatlan anyagok ellen kezd el védekezni. A védekezés erősségétől függően kellemetlen tünetek jelentkeznek a betegnél, amik a beteg szervezetét megterhelik; szövődményeket okozhatnak.
A lélek oldaláról azonban merőben mást láthatunk mint a probléma gyökerét.
Habár kétségtelen, hogy az immunrendszernek a szervezetünk működésében nagyon nagy szerepe van, a Biologika (természettörvényeket tárgyaló orvostudományi rendszer) szerint az allergiás tüneteket valójában nem az alulműködés vagy a túlérzékenység okozza. Az allergia egy értelmes biológiai válaszreakció egy újbóli érzelmi konfliktusba (meg nem oldott lelki problémába) való visszaesésre. Az allergia tehát egy általunk ellenségesnek tartott anyagra adott túlzott reakció
Az érzelmi konfliktus tartalmát mindig az a testrész határozza meg, ahol az allergiás tünet megjelenik. A pollenallergia esetében ez az orr és a benne lévő nyálkahártya. Az allergiás embernek az orrában lévő nyálkahártya – az egykor elszenvedett és a megoldatlan érzelmi konfliktusa miatt – mértéktelenül túlzott védekezésbe kezd. Eszerint az allergia tulajdonképpen az egyén testében elfojtott elhárítás és agresszivitás jele.
A Biologika szerint az emberi test egy tökéletes rendszer, s nincs benne hiba. Minden folyamatnak értelme van és tökéletes működésről tanúskodik. A betegségnek nevezett folyamatok nem ellenünk folynak. Ezek nem hibák, hanem a biológiai rendszer válaszreakciói, amik mind a túlélésünket szolgálják. Ám ahhoz, hogy egy-egy betegségből kilábalhassunk, meg kell ismernünk az okokat.
A betegségek, a kibillent állapotok ugyanis csak okozatok, s a Biologika éppen az okokat keresi, mutatja meg. Az ok megszüntetésével a természet önállóan helyreállítja a rendszert a természettörvények által.
A kora tavasztól ősz végéig predesztinált egyik legrettegettebb allergia, a pollenallergia is csak egy kibillent állapot. Az, hogy ma Magyarországon minden ötödik ember szenved az ehhez kapcsolódó tünetektől csak azt mutatja, hogy minden ötödik ember szenved elfojtott, meg nem oldott érzelmi konfliktustól, amely testi szinten az orr nyálkahártyáját érinti.
A pollenallergia esetében ugyanis az orr belsejével kapcsolatos konfliktus következtében indul be az elváltozás. Ez először nem mindig pollennel kapcsolatos, az ördögi kör csak a későbbiekben indul be, amikor a tüneteket már a pollenhez társítják.
Maga az érzelmi konfliktus a pollenallergia esetében az, amikor az ember elszenved egy „nem tetszik ez nekem" konfliktust.
„Valaminek az előszele nem tetszik.”
„Hallottam valamit valakitől, ami egy lényeges dolog a számomra, és azon megütközöm.”
„Érzek valamit a levegőben, ami nem tetszik, amitől tartok.”
Vegyünk erre egy példát.
Tudomásomra jut, hogy a cégnél, ahol dolgozom a teljes létszámból leépítenek 10-20 embert. A hír hallatán beindul az érzelmi konfliktus, melynek lényege, félek attól, hogy esetleg benne leszek a leépítendők sorában. Mi lesz akkor velem?
A konfliktus elszenvedésekor – azaz a konfliktus aktív szakaszban mindvégig – az orr nyálkahártyája fekélyesedni kezd. A fekélyesedés mértéke attól függ, hogy érzelmileg milyen mélyen vagyunk benne a konfliktusban. Ez a fekélyesedés nem okoz semmiféle tünetet egy kis orrszárazságtól eltekintve. Amikor azonban kiderül, hogy nem vagyok benne a leépített emberek között, vagy egyszerűen nem is igaz a hír, csak vaklárma volt – vagyis a konfliktus megoldódik – az ember megnyugszik. Ekkor – akár perceken belül is – megindulhat a konfliktust elszenvedett egyén orra, bizsereg, viszket, folyik, a nyálkahártya váladékozni kezd. A konfliktus elmúlt, így a szervezet a fekélyesedést megszünteti, helyreállítja a szövet eredeti állapotát. Tehát a kellemetlen tünetek csak akkor jelennek meg, amikor a konfliktus már megoldódott.
Ez még nem az allergia, ez csupán csak egy életeseményre adott válaszreakció volt.
Az allergia akkor kezdődik amikor ezt a folyamatot társítjuk egy külső anyaghoz. A tüneteket elszenvedő egyén elindul kivizsgálásra, ahol azt a választ kapja, hogy a tünetek allergiás reakciók. Az egyén megijed a hallottaktól.
„Itt van valami a levegőben, ami nem tetszik nekem.”
Ekkor a korábbi életesemény konfliktusa befordul egy allergiakonfliktusba. Beindul az ördögi kör, amikor is „nem akarom, hogy a pollenek az orromban legyenek és bajt okozzanak”. A pollen ebben az esetben az a sín, amely továbbra is fenntartja a tüneteket.
Ez a probléma addig nem szűnik meg, amíg meg nem értjük, hogy nem kell a pollenektől félni, mert nem a pollenek okozzák a tüneteket, hanem a pollenektől való félelem, az érzelmi konfliktus. Ha megbékélünk a pollenekkel, akkor a konfliktus is megoldódik, s miután helyreállt a nyálkahártya a tünetek is elmúlnak.
Tehát bármilyen allergia esetén a konfliktus megoldásával a tünetek felszámolhatóak. Az allergia minden területén – legyen az bárhol a testen – megvan a konfliktust kiváltó lelki ok. A betegségek pedig minden esetben az érzelmi konfliktusokra adott értelmes biológiai válaszreakciók, s azért maradhatnak fenn hosszú ideig, krónikusan akár, mert vagy elfojtjuk, nem oldjuk meg a konfliktust, vagy újra és újra beleesünk ugyanabba a konfliktusba.
Ne feledjük hát, hogy a megoldást minden esetben a konfliktus megoldása jelenti, hogy nem szabad félvállról vennünk az érzelmi problémákat, mert hamar testi tünetekre válthat, és hogy a lélek gyógyítása ugyanolyan fontos mint a testé.
Írta: Regőczi Lalus - http://vekaalkotomuhely.hu/
Forrás: Biologika - pollenallergia
